Tags

Related Posts

Share This

Csupa móka és kacagás ez a január

Tudod, hogy értem. Uncsi hétköznapok, a város színtelen, szürke, mi pedig unottan nézzük a Fehér Ház mellett tilosban parkoló luxusvágeneket. Közben, leleményes útburkolók a szállingózó hóesésben aszfaltoznak, gőzölög az aszfalt és az adófizetők feje is. Persze, többször is elhangzik hogy bizony a Primöria nem veszi át a munkálatokat, nem fizetik ki, mégis van egy olyan érzésem, hogy ha a közbeszerzési törvény és a sajtó engedi, jópár évig csodájára fognak járni városunknak. Ehhez készült néhány, National Geographic-be kívánkozó illusztrációnk:

 

Ha már itt tartunk, tisztánlátást igénylő olvasóink kedvéért megpróbálom zanzásitva leirni az útépítés fogalmát: az önkormányzat eldönti mit szeretne megjavitani, a prioritási lista szerint. Kiirja a licitet, a törvény szerinti “legalacsonyabb ár a nyerő“. Persze, garanciákat kér, az utolsó részletet  csak X idő után fizeti ki, satöbbi. A másik oldalon olyan cégek sorakoznak, amelyek bizony elég nagy szarban vannak: hogy tudják fizetni az embereket, a gépek lízingjét, a Kjúhetes lízingjét, anya bevásárlását Bécsben, belekerülnek az ördögi körbe: előre menekülnek, azaz bevállalják a következő melót is, potom áron, akár áron alulis, csak hogy dolgozzanak.

Kis biztonsági mentőöv azért, hogy a választási kampányba akkora összeggel szálltak be bármelyik oldalon, hogy védve vannak. A profitmaximalizálás jegyében pedig, miből lehetne spórolni, ha még közben lakóparkot építünk meg készülünk a 2012-es választásokra? Hát a minőségből. Aztán, az önkormányzat is belekerül a saját csapdájába: a munkálatokat nem tudja összehangolni, így vágja fel a friss aszfaltot az E-on, vagy a kommunizmus utolsó bástyája, azaz: Electrica, a járdaaszfaltozás, meg a simítás már le van szarva.

Újabb kátyúzások, majd rá három hétre széttárt kezekkel sajnálkozunk, hogy eddig tartott a kavics amit beledöngölt Jauzsi a csizmával. Kiváncsi vagyok a véleményetekre, mi lenne a megoldás, hogy kikerüljünk ebből az ördögi körből, hogy ne csak sepregessünk mint nagymama a nyárikonyhában. Igen, seperni. Még egy kis NatGeó:

 

Aztán, a mai tanácsülésen eldől a “bocs, mégse 15millió hanem a duplájaprojekt sorsa is, a harmadik hídról van szó. Megalakul aSzemétkommandó, a Primöria és a Florisal koprodukciójában, ettől lesz városunk szép tiszta, természetesen ez újabb bevételeket jelent majd. Ja nem a városnak, nyugi. Aztán, ha jól tudom, meghallgatjuk majd “az parkolás kurvára nehéz menedzsmentjéről” szóló zsoltárt is, melynek eredményeképpen például ebben a hónapban csak az vett jegyet az A zónában, aki nem hallotta még, hogy nem büntetnek, vagy akinek nem ceruzával van kitöltve a parkolócetlije. Ettől az évtől viszont smsben is fizethetünk, ha igénylitek, a parkolási témát is megzanzásitom legközelebb.

Na de nem ezért léptetek át a facebookról, hogy itt okoskodjunk, hanem azért, hogy elmondjam: igenis, van humor januárban, Szatmárnémetiben. Hála gyümölcsoltó Szent Tháliának, a pár évvel ezelőtti borzalmas szilveszteri kabarét már nem kellett idén túléljük, a múlt hét végi Showder-est pedig üditő változatosságot hozott morcos januári mindennapjainkba.

A szokásos laza társaság töltötte meg a Filharmóniát, amelyben ugye elég ritkán szól Billy Idol, most igen, majd szinrelép KAP. Családi sztorik, hogyan gyújtottam fel magam a kertben, pár apró ungarische közéleti poén, csak úgy elsuhan az első húsz perc. Utána érkezik a lasssssaaaan, ta gol tan be szé lő Fel mé ri Pé ter, minden humoros informatikus példaképe, a rájuk jellemző kockás inggel és abszurd humorral felvértezve. Majd, Hadházi László, aki szintén a kurrens politikai trash-t kommentálja, Magyarország EU-elnökségétől a jóöreg disznóvágásig minden bejátszik, kikászálódik az Ifa alól az alkesz biciklis, szinte látod ahogy az árokparton keresi a flaskát. Ez nem a helyszínen készült, csak ízelítő:

 

Kis szünet, majd sorsolás amelyet KAP vezet, becsúszik egy apró gikszer, és ezen a ponton  látszik a különbség a profi és a wannabe humorista között: spontánul szórja a poénokat, oldja a feszültséget, mi pedig önfeledten kacagunk még ha nem is mienk a nyerő cédula. Emelkedik a hangulat, előkerül a zsenge gyermekkor, olyan szituációk amelyekbe eszedbe sem jutna kerülni, majd ér ke zik aaz iiin for ma ti kus. “ti ott a karzaton énekelni fogtok?” Aztán, egy nagy adag Hadházival fejezzük be az estét, az angliai kirándulásról, katonaélményekről tájszólásban, alkoholról alkeszül, mindent megtudtam, még azt is amit nem kellett volna. Vastaps, majd haza. Ez jókis este volt.  Na de nemcsak a Blahán meg a Kunságban terem humor, hanem Szatmárnémetiben is. Ime:

 

Ismét a szatmári humormovement, amelyről pont mi irtunk nem túl szépeket, de csak azért mert nem tetszett a baszás szóra építkező jópofizás. Aztán, most már meg se kerestek a sztendapos srácok, mert hát kinek van szüksége olyan mediatizálásra, amely azt is megírja ha nem tetszik neki. Ennek ellenére, ajánljuk Nektek a szombat esti Sztendáp Lájtot, 19órától a Friends caféban, amely egyben tehetségkutató is. Ha te is úgy érzed, hogy vicces vagy és bíztatnak a haverek, meg tükör előtt már mennek a grimaszok, megvannak a hányásos csajozós sztorik, akkor 18óráig jelentkezz a helyszinen. Jó szórakozást kivánunk, hajrá szatmári humor!