Tags

Related Posts

Share This

Szatmár, a rommagyar politika Laszvegasza

Kedves szatmári és madarászi olvasóink, a cím nem túlzás, hétvégén egész G8-csúcsnyi politikai sürgésforgás van kicsiny megyénkben. Történt ugyanis, az az ezredévben egyszer előforduló csillagegyüttállás, hogy az RMDSZ-nek van egy jó ötlete, plusz a fiatal reménységek is itt komolykodnak a megyében, plusz még választási kampány is van. Közben, annyira nagy az elnyomás, hogy a túloldali Jobbik-szervezet is lejön közénk, osztani egy kis szentkoronafínyessíget. Azon kedves olvasóink kedvéért, akik álmatlan éjszakákat töltenek meditálva  a TV-shop előtt, hogy vajon hogy is van ez a politikai status quo, a szatmári taxistársadalom fogadott politológusa kommentálja a hétvégét.

Kezdjük kronológiai sorrendben, pénteken délben kezdődik a MIÉRT-gyűlés, amelynek keretében fiatal öltönyösök mesélnek egy asztal mögül fiatalabb öltönyösöknek. Beszámolnak, interpellálóst játszanak, szavazgatnak, hisz olyan pályára készülnek amelyben bizony a nyakkendő megkötése meg a tósztotmondás sokszor fontosabbak, mint az idegen nyelvek ismerete vagy bármi más.  Természetesen, az ifjonci pajtáskodás jegyében a román pártok juniorjai is szólnak szép szavakat, és igyekeznek nem mosolyogni, amikor a mieink román felszólalásában annyi a dezákord, mint égen a csillag.

Péntek délután viszont nemcsak a szorgos “leendő önkormányzati szakemberek”, (mosoly) hanem kicsiny, elnyomott, szenvedő, szétszakított nemzetünk lovas/Audis megmentői is gyülekeznek, nem díszes konferenciatermekben hanem egy nemzeti érzelmű nénike nappalijában. Itt aztán, a “szebb jövőt” feliratú, meleg kézfogások között a Jobbik Szabolcs megyei képviselői mondták el az egybegyűlteknek, mennyire szar itt nekünk. És hogy mennyire kurvára gyenge ez a Fidesz, meg hogy minden erejükkel támogatják a harcot. Merész szavak ezek egy nagyszobában. Mind a tizenkét jelenlevő bólogat, új erőt merít, hazaindul. Közben az RMDSZ-es tininindzsák késsel-villával esznek a fogadáson. De ne nagyon részegeskedjetek srácok, holnap nehéz napunk lesz!  Különösen a disznónak.

 

Ahogyan azt rövid perorációmban is elmondtam, az RMDSZ-nek tényleg jó ötlete volt a mai disznóvágófesztivál. Mert, túl azon, hogy húroljuk a belet, meg eszünk-iszunk, ez tényleg autentikus, emberközeli és főképp ízes módja a politikai szocializációnak. Azért is emberközeli, mert életidegen lenne tőlünk mondjuk jazz-fesztivált rendezni, mikor mindenkinek Lagzi Lajcsi szól a Logánban. Ha értitek mire gondolok.

Ami viszont mesteri, az az időzítés, hogy e fennebb említett három momemtumot sikerült összehozni, mindenki örömére. Hogy, miközben a reménységek konferenciáznak, akárcsak a Sóstón a pulyák a gyerekmedencében, addig a felnőttek disznót vágnak, és közben meghallgatják az elnöki székre pályázókat. Így lett ez a vidám mulatérozás egyfajta “must be there” kategóriájú míting, amelyen a prefektus is vidáman szalonnázik, maga a kolbászba töltött elegancia. Így tűnik fel a portálszeme fotóriportjában a fúvós cheerleaderek után Cseke Attila, Eckstein-Kovács Péter és maga Olosz Gergely is, meg persze sokan mások is parkolnak a sárban, akiket nem is ismer az egyszeri taxis.

Ennek kapcsán, ha már úgyis itt vagyunk alapon, gondolom felvetődött két finom falat között az a kérdés is, hogy ugyanbiza kit támogat a szatmári RMDSZ az elnökválasztáson. Azon kedves olvasóink kedvéért, akik a sok ValóVilág-nézés miatt nem követik az eseményeket, megpróbálom röviden összefoglalni mi a szitu, szigorúan szubjektíven:

 

Az elnökválasztási kampányban három jelölt mérkőzik meg, az arisztokrata Hunor, a sármos Péter és az ismeretlen Gergely. Hogy miért lenne fontos kinyilatkoztatni, kinek az oldalán állnak a szilágy megyeiek, meg a dévaiak? Egyszerű, ha pont az nyer, akit megjelölnek szimpatizánsként, akkor nagyszerűen lehet lobbizni, tágabbra nyílnak az ajtók, tudjátok.

Szatmár, a többiekhez képest érdekes helyzetben van: nem a sírós szórvány és nem is a  tömbmagyar zónához tartozik, remek választási eredményeinek hála kitűnő pozicióban van helyi szinten, szorgalmasan hívja le az EU-s pénzeket, összefoglalva: akárcsak tizedik osztályban a szürke pulóveres, csendes eminens tanuló, aki sorra nyeri meg az olimpiászokat, csak éppen senki sem hívja el bulizni.  Az eredmények alapján egyáltalán nem szükséges kinyilatkoztatni, kihez kíván odadörgölőzni a szatmár megyei filiála, de ha már mégis, akkor lássuk csak, milyen érvek alapján kellene (szerintem) ezt a döntést meghozni. Kurvára egyszerű, a jóöreg hármas kérdéssor:

  • a legendás, “mit adtak nekünk a rómaiak” kérdés analógiájára, mit adott nekünk eddig a jelölt, miben segített, felvette-e a telefont, stb
  • aztán, mit remélhetünk a jelölttől, ha megnyeri, milyen direkt és indirekt pozitív hozománya lesz? Vajon szívunk, ha a másik nyer?
  • és végül, de nem utolsósorban: melyik jelölt a szimpatikusabb, melyik áll hozzánk a legközelebb?

Elsőnek nyilatkozott jelöltségi szándékáról a kolozsvári Eckstein-Kovács Péter, de ha utolsónak nyilatkozott volna, akkor is elsőnek emelném ki: ugyanis a három kvázi jelölt közül ő az egyetlen, aki ezt a kampányt programostól fészbúkostól komolyan gondolja: twitterrel, szlogennel, programmal, sőt kampánydallal is készül, bízva abban, hogy nincsenek előre lejátszva a meccsek. Szatmár megye már az első nyilatkozatainak egyikében is megjelenik, mondván hogy a Partiumnak hangsúlyosabb szerepe kell legyen az RMDSZ-ben. Hogy milyen lenne RMDSZ-elnökként, azt írják meg a nálam okosabbak, az viszont tuti, hogy elnöklése markánsabb jelenlétet, nyitottabb politikát és főképp stílusváltást eredményezne. Eckstein modern kommunikációja, stílusa és a köré szerveződő szabadelvű értelmiségi minta sajnos ugyanolyan távol áll a szatmáriaktól, mint mondjuk a költészet. A wiki oldalon megtalálsz minden fontos adatot, lássuk akcióban:

 

Szándékosan írtam az előbb  költészetet. Második jelölt, Kelemen Hunor, akit Markó saját utódjaként jelöl meg diszkréten. Költő, kulturális miniszter, a garancia arra, hogy ha ő kerül az elnöki székbe, minden így marad, nem kell félnetek. Na jó, lesz egy kis facelift. Szatmári szálon, Hunor már pipázgatott itt a Macskában, én vittem a taxival a lelkes fiatalokat. Hogy küldött-e pínzt a színháznak vagy egyáltalán, vagy sikerült-e kilobbizni bármit is az ő segítségével, nos azt nem tudom megmondani innen a pájspemájból.

Harmadik jelölt Olosz Gergely, akiről jogosan kérdi meg bármelyik veterán szavazó, hogy ki vagy te kisfiam és mit akarsz? Én találkoztam Orbán Viktorral. Ja, így már más. Róla annyit tudunk, hogy a szatmáriak életében többé de inkább kevésbé fontos uránügyi hatóság elnöke volt, jelenleg parlamenti képviselő. A CV-jébe a továbbiakban újabb sort fog beinzertelni: “jelölt az RMDSZ elnöki tisztségére, 2o11″

 

Futottak volna még kategóriában ott van Cseke Attila egészségügyi miniszter, aki szintén jelen volt a mai kolbászpartin. Jelentős szerepe volt-van a szatmár megyei kórházak felújításában. Talán ő áll a szatmáriakhoz legközelebb,  különösen mivel ő is partiumi, ahogy a szatmári mondaná, de-al nostru. Viszont csak lebegtették a jelölését, aztán végül hárman maradtak, akárcsak Isten, facebook és a bor.

Visszatérve a kolbászgálára, a portálszeme videó alapján mindenki jól érezte magát, befigyelt egy kis mulatós is, a sikert pedig már csak sajtókommunikálni kellene. Olyan cikkekben, amelyben nem már az a konzervatív szárazkenyér legyen, hogy “a jelenlévő elöljáróságok megtekintették a blabla” hanem hogy “ekkor Árpi töltött nekem egy kis forraltbort a májashurka mellé“.

Amúgy, a holnapi napon is folytatódik a konferenciás wellness-hétvége, én viszont már egy másik projekten dolgozom, ezért zárom soraimat nem egy rozsdás kulccsal, hanem az hazaszeretet eltéphetetlen kolbászfüzérével.